Úgy gondolom, mikor az ember elér egy bizonyos kort, számot kell vetnie magával. Elért valamit az életben? Sikeresnek mondhatja magát? Elégedett lehet magával? Most, így jóval túl a negyedik x-en, engem is ez a kérdés foglalkoztat.
De térjünk is vissza a címben szereplő kérdésre. Mi is a siker valójában? Élhetnénk azzal az olcsó, egyszerű, ám általam igencsak tévesnek bizonyuló közhellyel, miszerint a siker mindenkinek mást jelent. De valóban így lenne? Magántanárként szerencsés helyzetben vagyok, mivel munkám során sok emberrel találkozom, a legfiatalabb tanulóm 10 éves, míg a legidősebb majd hetven. Mindegyiküknek feltettem a kérdést, hogy szerintük mi a siker titka? A válasz megdöbbentő volt: pénz, pénz és még több pénz. Ezek szerint tehát, az az ember sikeres, aki nagy házban él, sok pénze van és luxusautót vezet. De akkor, hogy is van ez? A siker valóban mindenkinek mást jelent? Biztos ez? Én speciel angol, francia magántanárként mondhatni viszonylag jól keresek, de azért nyilván nem vet fel a pénz. Akkor én most sikeres vagyok vagy nem? Úgy érzem, nem jutottam közelebb a hőn áhított válaszhoz.
Egy másik aspektusból megvizsgálva a kérdést, eszembe jutott egy másik híres mondás: az a sikeres ember, aki megéli a gyermekkori álmait. Ha ez így lenne, valljuk meg őszintén, nagyon kevés ember lehetne elégedett önmagával, hiszen nem sok kislányból lett hercegnő, és nem sok kisfiúból lett lovag, netán híres énekes vagy színész. Vegyük például az én példámat. Se űrhajós nem lettem, se versenyautó pilóta, cowboy pedig végképp nem. Eszerint tehát csúnya kudarcot könyvelhetnék el magamnak, már ha az alapállítás igaz lenne.
De akkor mégis mi lenne a nagybetűs siker titka? Tényleg csak a pénz? Bele kellene törődnöm, hogy csakis az anyagi jólét számít? Hiszen minden ember, akit megkérdeztem, ezt a választ adta. És ha sok ember ugyanezt mondja, akkor mégiscsak lehet benne valami. Mint ahogy egy mondás tartja: ha egy ember azt mondja szamár vagy, rá se hederíts. Ha kettő, nézz tükörbe. Ha három, vegyél a hátadra egy nyerget. Bár jól belegondolva, azért, mert sokan mondják ugyanazt, még nem feltétlenül kell, hogy igaz legyen.
Éppen itt tartottam a gondolatmenetben, amikor két pici, majd másféléves gyermekem abbahagyta a játékot, és szinte varázsütésre egyszerre rám emelték tekintetüket. Ahogy néztem Adélka bájos kis arcát, és Máté huncut, kópés mosolyát, úgy éreztem, megkaptam a választ a kérdésemre, hiszen van két gyönyörű gyermekem. Kell ennél több? Ha bárki megkérdezne, mi volt életem legboldogabb pillanata, akkor gondolkozás nélkül vágnám rá: két kis csemetém születése. Élénken él emlékezetemben az a pár perc, amit a szülészet műtőjében töltöttem. Amikor remegő térddel ültem a műtőasztal végénél, és először hallottam meg a két kis apróság hangját. Először Máté sírt fel, majd alig két perccel utána Adél is erősen hallatta a hangját. Az a pár perc volt életem legboldogabb pár perce. Hallani a legelső hangjukat amikor a világra jönnek, nagyon megható pillanat volt. Kialakult egy életre szóló kötödés és természetesen gyökeresen megváltozott az életem. Férfiból apuka lettem.
Azt hiszem megnyugtató választ kaptam a kérdésemre: sikeres vagyok. Mert sikeres az, aki boldog és sikeres az, aki megéli élete legboldogabb pillanatát, és tudatában is van annak. Ráadásul feltettem magamnak a kérdést: boldogabb lennék, ha több pénzem lenne? A válasz egyértelműen nem, mert amikor belenézek abba a két gyönyörű szempárba, olyan mélységes szeretet látok, és érzek, amit nincs az a pénz, mely felül tudna múlni. Ezt bizonyítandó, mióta megszülettek az ikreim, nem lottózom. Az ok pedig rémesen egyszerű: Kétszer már megütöttem a főnyereményt. Mi az esélye annak, hogy harmadszorra is sikerül?