Napfelkelte (novella)

"Félig ülő, félig fekvő pózban, maga elé bámulva merengett. A hold megvilágította az elgyötört arcán lévő mély barázdákat, melyeket az elmúlt időszak keserűségei és csalódottságai rajzoltak, s melyeknek száma az idő előre haladtával csak nőtt. Tekintetéből mélységes szomorúság áradt. Hetek óta, mióta ez az egész elkezdődött, magányosnak érezte magát, holott sosem volt egyedül. Becsukta a szemét és nagyot szippantott a kora hajnali levegőből. Imádta ezt a semmivel sem összehasonlítható, friss illatot. Lent tartotta a tüdejében egy rövid ideig, azután kinyitva a száját, lassan kilélegzett. A nap első sugarai vörösre festették a horizontot. Bár még csak sziluetteket lehetett látni, szinte minden, furcsán pirosas színben pompázott. Elővett egy cigarettát, a szájához tette és rágyújtott. Nagyot szívott belőle, mire a cigi vége felparázslott, és úgy világított a félhomályban, mint egy megmerevedett szentjánosbogár. Elmélázva kifújta a füstöt. Ébredés után, az összes hajnal ugyanígy telt. Először a múlton töprengett, azután a jövőt tervezgette, miközben kérdések sora merült fel benne. Mit csinált volna másképp? Min változtathatna, ha tudna? Persze épkézláb választ sosem kapott a kérdéseire. Egy újabb slukk után eszébe villantak a Városligetben töltött, feledhetetlen nyári délutánok, az esti séták a kivilágított Andrássy úton és az önfeledt szórakozások a Vidámparkban. Az emlékképek villámgyorsan váltogatták egymást. Hát igen, ennyit a múltról. Lassan, karikákat eregetve kifújta a füstöt. Ahogy teltek a percek, egyre világosabb lett. A következő szippantásnyi nikotin adag után a jövőre gondolt. Azt tervezte, elutazik Franciaországba és megnézi a fények és a szerelem fővárosát, Párizst. Felmegy az Eiffel torony tetejére, nagyot sétál majd a Champs Elysée-n és meglátogatja a világ egyik leghíresebb múzeumát, a Louvre-t. Folyamatosan terveket szőtt, mert másképp ezt nem lehetett kibírni. Hüvelykujjal megpöckölte a cigaretta végét, mire egy kis adag hamu hullott a talajra. A nap vörösen izzó korongjának egy vékony csíkja megjelent a látóhatáron. Elgondolkozva felállt és egy éles koppanás hangja ütötte meg a fülét. A lyukat, mely hirtelen a sisakján megjelent, már nem láthatta, mint ahogy nem hallhatta a pár perc múlva kezdődő ágyúzás tompa dörejeit és a géppisztolyok éles kelepelését sem. Hangtalanul lerogyott a földre, a lövészárokban némán, kifacsarodott testtel fekvő társai mellé. A cigaretta kiesett a kezéből, majd apró, pici parazsakat vetve földet ért, felizzott egy pillanatra, azután füstölögve végleg kialudt. "